2014.08.09.
A magyar művészet kiemelkedő műhelye - megnyílt a Derkovits Körről szóló kiállítás

navigáció » Köszöntjük honlapunkon! » A magyar művészet kiemelkedő műhelye - megnyílt a Derkovits Körről szóló kiállítás

  • A Derkovits Kör egykori tagjainak jelenlétében nyílt meg az 1945-ben útjára indult szabadiskola történetét és alkotóinak pályafutását bemutató kiállítás a Szombathelyi Képtárban. A megnyitó után kötetlen beszélgetésen idézték fel emlékeiket a művészek és családtagjaik.

    Már az első időszak is rendkívül termékeny volt a szombathelyi Derkovits Képzőművészeti Szabadiskola történetében – szögezte le a hivatalosan 1948-ban megalapított kör történetének első 5 évét feldolgozó tárlat kurátora, Gálig Zoltán művészettörténész a megnyitón. A régebbi időszak tanúi közül ma már kevesen élnek, ám erre az alkalomra a legidősebbek közül is többen eljöttek. Hét évtizednyi alkotótevékenység van a 94 éves csonka Ernő mögött, akit felesége kísért el a megnyitóra. De itt volt Marosfalvi Antal, Káldy Lajos, Sz. Hábetler Márta, Benkő Lászlóné Horváth Margit, Gerencsér Erzsébet, Heckenast István, míg  Nagyabonyi Vargha Károlyt, Drimmer Lászlót és Unger Károlyt fiaik képviselték a találkozón. A kezdetben szabadiskolaként, majd szakkörként tevékenykedő kör színvonaláról sokat elárul, hogy kiváló mestereik: Radnóti Kovács Árpád és Burány Nándor nyomdokaiba lépve csaknem valamennyien művészek lettek. 

    Csapláros Andrea múzeumigazgató örömét fejezte ki, hogy a képtár ezúttal a megszokottól eltérő módon emlékezik Derkovits Gyulára születésének 120., halálának pedig 80. évfordulóján, hiszen nem alkotásait mutatja be sokadszorra, hanem szellemi örökségét igyekszik megragadni.

    A Derkovits Körként emlegetett szabadiskola valójában a művészképzés műhelye volt, tevékenységét a jelenlegi művészeti szakérettségit adó intézményekéhez lehetne hasonlítani  - elevenítette fel a múltat Torjay Valter művészettörténész. Amolyan félakadémiai rendszer volt, a tagoknak felvételizniük kellett, aztán a Savaria Múzeumba, később pedig a Premontrei Gimnáziumba, majd a Fő téri fényképész műterembe jártak órákra. A szisztéma kidolgozásában és a szabadiskola létrehozásában fontos szerepe volt Radnóti Kovács Árpádnak, aki 1944-ben ismerkedett meg az akkor Szombathelyre költöző Burány Nándorral. Közösen alapították a szabadiskolát, a képzési területeket pedig felosztották egymás között: Radnóti egyebek mellett művészeti anatómiát és mintázást tanított, míg a művészettörténettel Burány foglalkozott.

    A politikai változások hatása idővel a szabadiskola életébe is beszivárgott, 1951-rea szerveződést Körré „minősítették” vissza, s hamarosan a tagok között is bekövetkezett a szakítás. 1956-tól a korábban művészeti célra használt, saját erőből többé-kevésbé felújított zsennyei kastélyba sem jártak tovább.  A Majthényi Károly nevével fémjelezhető korszak után Mészáros József, majd a 70-es évektől Horváth János vette át a kör vezetését. Ezt követi a MMIK-s korszak, amikor a dinamikus, modern szemléletű Masszi Ferenc irányításával főként a Képző- és Iparművészeti Főiskolára való felkészítés volt a cél. A 90-es években már a Masszi-tanítványok – T. Takács Tibor, Stekovics Gáspár, Kecskés Miklós - lettek a kör meghatározó tagjai, mígnem a kör fokozatosan elhalt. Jelentősége azonban messze túlnyúlik a megye határain, a magyar művészet kiemelkedő műhelyeként  országos hírű művészeket is nevelt. 

    De vajon nem maradt-e űr utána? Kiváltja-e tevékenységét a Művészeti Szakközépiskola képzése? Nincs-e szükség erre az iskolára? Ezzel a megválaszolatlan kérdéssel zárta gondolatait Torjay Valter.

    A megnyitó kötetlen beszélgetéssel, emlékek felidézésével zárult a képtár konferenciatermében.