Kortársunk Szent Márton

A buszmegállóban várjuk Szent Mártont – Körbenéztünk a Szombathelyi Képtár kiállításán

 

Ölbei Lívia

Fotó: Unger Tamás

 

Szombathely – Szombathelynek szerencséje van Szent Mártonnal, akinek 1700. születésnapja alkalmából nem csupán egy ünnepi hét, hanem egy egész év jut szülővárosában. A Szent Márton Emlékév több mint 200 programja közül kiemelkedik a Szombathelyi Képtár kortárs képzőművészeket megszólító kiállítása. Kortársunk, Szent Márton? Kortársunk, Szent Márton! Az irgalmasság, a bátorság és a szolidaritás nevében. Mondjuk egy buszmegállóban.

 

Ha abból indulunk ki, hogy a színházakat, a képtárakat és a múzeumokat a köznyelv is gyakran nevezi „a művészet templomának”, akkor nem kell csodálkoznunk azon, hogy Szent Márton néhány hónapra beköltözik a Szombathelyi Képtárba – amelynek megközelítéséhez mindenképpen fel kell emelnünk a szívünket: a monumentális hófehér épület magában hordozza a katarzis, de legalábbis az önmagunkkal meg a világgal való szembesülés  lehetőségét. A Márton-tárlat ráadásul a képtár legimpozánsabb emeleti terét lakja be: egészen december 17-éig. Íme!

 

Kortársunk, Szent Márton

 

A Szent Márton-tárlat előkészítése természetesen már jóval a tárlatnyitó előtt elkezdődött. Az országos képző- és iparművészeti pályázatot a szombathelyi önkormányzat írta ki az emlékév alkalmából. Mert: „Márton életpályája, jelleme példaként áll a mai kor embere előtt is. Határozottsága, elvhűsége, alázatos szeretete, mértékletessége, állhatatossága hívő, kereső és hitetlen számára elgondolkodtató és követendő példa.” A pályázaton kizárólag új alkotással vehettek részt a művészek. A pályaműveket szakmai zsűri bírálta el: képzőművészek, iparművészek és művészettörténészek döntöttek egyrészt arról, hogy mely művek kerüljenek a nagyközönség elé; másrészt arról, hogy kiket illetnek meg a város és a képtár által fölajánlott díjak. 94 alkotó összesen 130 alkotással jelentkezett, ebből az ítészek 48 művész 61 munkáját – festmény, grafika, szobor, érem, textilmunka stb. - találták érdemesnek arra, hogy a képtárlátogatók is találkozzanak velük.

 

 

Húsz nő

 

Nyilván nem volt ez szempont a mérlegelésnél, de érdemes megemlíteni, hogy a 48 bemutatkozó művész között 20 női alkotót találunk. Hogy a gyöngédségben, az odafordulásban, a fegyvertelenségben és a gondoskodásban („Takarj be, fázom”, ahogy József Attila mondja Gyermekké tettél című versében) megmutatkozó, Márton pályafutását jellemző erő keltette-e föl a női alkotók érdeklődését, vagy valami másról szó, mindegy is. Jó, hogy fölkeltette.

 

Köpeny és ludak

 

Szent Márton nem véletlenül Európa egyik legnépszerűbb szentje: az ábrázolásának megvannak a maga hagyományai, kötelező elemei. Ma már biztos nincs Szombathelyen egyetlen olyan óvodás sem, aki ne tudná, hogy Márton megosztotta köpenyét a didergő koldussal – és a ludak közé menekült a püspöki tisztség, tisztesség elől, de hiába, mert a nagy gágogás elárulta. A szombathelyi pályázat résztvevői is Márton jellegzetes attribútumait hívják segítségül az ábrázoláshoz. Vannak a tárlaton „klasszikus” darabok – és vannak, amelyek metaforikus játékossággal, merészebb asszociációkkal hidalják át az 1700 éves távolságot, és hozzák valóban közel Szent Mártont: ismerjük fel, bújjunk be melegedni a köpenye alá.

 

 

Festőművészek fölényben

 

Talán azért, mert a festők vásznairól könnyű Márton köpenyéhez eljutni – talán másért, mindenesetre a festőművészek kerültek fölénybe a jubileumi tárlaton; a beküldött munkák és a díjak tekintetében is. Szombathely város III. díját Somos Gyula kapta Szent Márton című képéért (vászon, olaj, füstarany). A II. díj Veszeli Lajosé a Hívásban című képért (fa, vegyes technika). Szombathely város különdíját Tóth Csaba kapta, a Szombathelyi Képtár különdíja Árvay Zolta képzőművészé. A jubileumi tárlathoz katalógus készült: dokumentum és élményforrás – műtárgy maga is. Szerkesztette a kiállítás előkészítője és rendezője: dr. Zsámbéky Monika művészettörténész, a Szombathelyi Képtár főmuzeológusa.

 

 

Buszváró, fényköpeny

 

Szombathely megyei jogú város I. díját – mondhatni a jubileumi képző- és iparművészeti Márton-pályázat fődíját – Mészáros Szabolcsnak ítélte a szakmai zsűri. Az eredeti tehetségű szombathelyi festőművész olajfestményei (Bent és kint, Buszváró) úgy sokértelműek, hogy egyértelműen kortársunkká teszik Szent Mártont. A Buszváró koszlott, reménytelen, kiszolgáltatott sötétjéből és magányából kihasít egy szeletet a valahonnan (ki tudja, honnan) beszűrődő, vagy inkább bevilágító egyszerre reális és transzendens fény. Márton köpenye – fényből. Kao Hszing-csien kínai kortárs szerző Buszmegálló című drámája sejlik föl ebben a kontraszthatásban (a drámát néhány éve színre vitte a szombathelyi Ferrum Színházi Társulás). A Buszmegálló pedig szintén egy nagy hagyomány folytatója: a Godot-ra várva című Beckett-abszurd kínzó kérdései fogalmazódnak meg benne, kicsit másképpen. Mészáros Szabolcs csodálatos díjnyertes képén Márton úgy van jelen, hogy nincsen jelen. Így – ilyen megrázó módon – válhat tényleg a kortársunkká Savaria 1700 éves szentje. Mártonra várunk 2016-ban, nem csak a Szombathelyi Képtárban.