2017. 02. 28.
Szentléleky Tihamér emléktáblájának avatása

navigáció » Köszöntjük honlapunkon! » Szentléleky Tihamér emléktáblájának avatása

  •  

     

    MEGHÍVÓ

    Dr. Szentléleky Tihamér emléktáblájának avatására

     

     

    A PULSZKY TÁRSASÁG,

    A BUDAPEST FŐVÁROS XIII. KERÜLETI ÖNKORMÁNYZAT,

    A LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUM,

    A SAVARIA MÚZEUM,

    A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM

     

    tisztelettel meghívja

     

    DR. SZENTLÉLEKY TIHAMÉR 

    régész, muzeológus

     

    egykori lakásának helyén, a ház falán

    (Budapest XIII, Szent István körút 16.) 

    elhelyezett emléktáblája ünnepélyes avatására 

     

    2017. február 28-án (kedden), 15 órára

     

    A kiváló tudósra és emberre emlékezik, a táblát felavatja:

     

    Dr. Matskási István

    a Pulszky Társaság tiszteletbeli elnöke

     

     

                                                                                                                       Dr. Deme Péter

     

                                                                                                            a Pulszky Társaság elnöke

     

    Szentléleky Tihamér (1919–2007)

    régész, jogász 

    Az Iseum régészeti kutatásának elindítója és a feltárások vezetője.

    1955 szeptemberében a Vas és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat szombathelyi raktárának építésekor, alapásás során márvány faragványok kerültek elő. A leletről a munkahelyen dolgozó Pálinkás (Pallavicini) György fiatal építésztechnikus értesítette a kivitelező cég vezetőségét, majd a szombathelyi papi szeminárium volt rektora, Géfin Gyula (1889–1973) révén a Magyar Nemzeti Múzeumot. A leletmentést november 4-én a Veszprémi Múzeum frissen kinevezett igazgatója, Szentléleky Tihamér régész kezdte meg.

    Szentléleky Tihamér korábban az aquincumi és a fenékpusztai ásatásokon szerzett gyakorlatot a terepi munkákban. A szombathelyi feltárást hazánkban úttörő módon részletes geodéziai felmérés egészítette ki, amelynek szakmai feltételeit az ásató „előélete” teremtette meg. Szentléleky ugyanis légvédelmi tüzérként szolgált a II. világháborúban, így maga is járatos volt a geodéziában.

    Szentléleky már az első ásatási évad során felismerte, hogy egy tipikus római pódiumtemplom alépítményét és annak különleges, hatalmas márványtömbökre vésett homlokzati domborműveit találták meg. A feltárt falmaradványok alapján a későbbiekben sikerült meghatározni a monumentális, 42 x 74 méteres szentélykomplexum hozzávetőleges kiterjedését is. A hét évig tartó ásatások leletek sokaságát, köztük márványszobrok töredékeit, látványos épületfaragványokat és római kori tárgyak ezreit eredményezték. Fontos felismerés volt, hogy sikerült a már korábban leírt faragványokat az ásatáson előkerült új leletekhez kapcsolnia.

    A szentély tágabb környékének megismerése céljából az 1960-as évek második felétől kezdve további ásatások indultak, amelyek eredményeként Savaria déli külvárosában egy hatalmas – főként keleti eredetű istenségek tiszteletére emelt – szentélykörzetének képe bontakozott ki a Borostyánkő út két oldalán, amelynek Szentléleky a „Keleti szentélyek útja” elnevezést adta.