Vasi Szemle

9700 Szombathely, Vörösmarty M.u.11.
Telefon: 94/509-712
Telefon és Fax: 94/509-713
E-mail: vasiszem@t-online.hu
Honlap: http://www.vasiszemle.t-online.hu

 

A Vasi Szemle annak a kulturális pezsgésnek a szülötte, amely a két világháború közötti időt a magyar szellemi élet nagy korszakává tette, Szombathelyt pedig - Szily János püspök 150 évvel korábbi "városalapító" mecénási működése után újra - feltüntette az európai szintű magyar művelődés térképén. Mert bár a kultúra néhány, máig fájóan hiányzó alapintézménye akkor sem volt jelen a városban (nem volt és ma sincs egyetem vagy állandó színház), a vasi értelmiség tucatjával tudott felmutatni olyan neveket, amelyek a régió határain túl is ismertté váltak, s közülük nem keveset ma is számon tart művelődésünk története. Itt élt többek közt - csak a tudósok közül véve a példákat - Benda (később Bendefy) László geológus, Afrika-kutató, magyar őstörténetünk kutatója és tudománytörténész, Géfin Gyula egyháztörténész, báró Miske Kálmán régész, Fábián Gyula író és néprajzkutató, Gayer Gyula botanikus, Tóth János építészmérnök, szakíró, az első hazai skanzenek létrehívója, Pável Ágoston nyelvész, muzeológus, néprajzkutató, könyvtáros, műfordító, tanár stb., innen indult sivatagi kutatóútjaira Almásy László Ede Afrika-kutató, aki "civilben" egy német autógyár szombathelyi megbízottja volt, ide kötődött a fiatal Bogyay Tamás művészettörténész, a jáki templom monográfusa és még sorolhatnám. Jelenlétük publikációs fórum után kiáltott, és valamennyien szerzői is lettek a Vasi Szemlének. A tudósok mellett az írók, költők, művészek is mozgolódtak, s 1936-ban Bárdosi Németh János szerkesztésében megindították az Írott Kő című irodalmi folyóiratot.

Szemlénk ekkor már három éve létezett. 1933-ban jelent meg az első száma a Vas Vármegyei Múzeumok Barátainak Egyesülete kiadásában, majd már 1934 elején a második. Az első szám címe még Folia Sabariensia volt, a másodikon már szerepelt a Vasi Szemle elnevezés is. Mindkét szám emlékszám volt az 1933-ban elhunyt kiváló celldömölki botanikus: Gáyer Gyula emlékének szentelve, természettudományos tárgyú írásokat közölt. A harmadik számtól aztán dr. Pável Ágoston jegyezte főszerkesztőként a lapot, egészen 1944-ig, a megjelenés kényszerű felfüggesztéséig. Elsősorban az ő hozzáértő és áldozatos munkájának, megnyerő egyéniségének köszönhető a folyóirat máig érvényes feladatkörének kialakítása és olyan színvonalú művelése, amely, úgy vélem, a magyar folyóirat-kultúra klasszikusai közé sorolja az 1933-44 közti Vasi Szemlét. Fő feladata az volt, ami ma is: nyilvánosságot adni bármely tudományág Vas megyével s részben a vele szomszédos területekkel kapcsolatos eredményeinek, mégpedig szakmailag magas szintű, de a nem szakmabeli művelt olvasó számára is befogadható megfogalmazásban. A tudományos jellegű publikációk mellett kis mennyiségben akkor is és mai is helyet kaphatnak a lapban a vasi kultúrával vagy akár a társadalmi élettel kapcsolatos színvonalas, de nem tudományos jellegű közlemények (pl. vitacikkek, esszék) is. Pável Ágoston minőség-érzékét mutatja, hogy az általa szerkesztett valamennyi évfolyamból (egy évfolyam 4-6 számból, 20-24 nyomdai ívből állt) fel lehet sorolni máig számon tartott, a szakirodalomban gyakran hivatkozott publikációkat a legkülönfélébb tudományágak területéről (történettudomány, néprajz, művészettörténet, botanika, állattan, földtudományok stb.)

Formailag a Szemle 1944. évi utolsó számaként jelent meg 1949-ben az ún. Pável-emlékkönyv (az 1946-ban meghalt főszerkesztő emlékére), majd többéves tetszhalál következett a lap történetében. Az 1955-től előkészített újraindítás 1958-ban valósult meg.

Ekkor előbb évente kétszer, majd háromszor, végül 1964-től évente négy számban látott napvilágot, a Vas Megyei Tanács kiadásában (elsősorban a kultúrát meggyőződéssel támogató tanácselnök, dr. Gonda György jóvoltából). A főszerkesztő 1960-tól egészen 1987-ig a jeles történész, levéltár-igazgató, dr. Horváth Ferenc volt, akinek munkáját népes szerkesztőbizottság segítette. E hosszú időszakban a Szemle hűen belesimult politikailag dresszírozott, pártkongresszustól pártkongresszusig nyújtózkodó szellemi környezetébe, a tanácsköztársasági megemlékezések, a kreált munkásmozgalom-történet, az ideológiai elhajlások elleni harc és a termelési kimutatások világába, és még a nyolcvanas években sem tágított ettől. Ennek ellenére felsorolhatatlanul nagy azoknak az értékes közleményeknek a száma, amelyekkel ezekben az évtizedekben gazdagította a Szemle Vas megye és általában a Nyugat-Dunántúl tudományos megismerését a legkülönbözőbb tudományágak területén. (Hogy egyetlenegyet kiemeljek itt, Sopron folyóiratában: a hetvenes években sokrészes sorozatban láttak napvilágot a kiváló soproni kutató, dr. vitéz Házi Jenő nagy jelentőségű forrásközleményei Vas megye középkori okleveleiből.)

A következő főszerkesztő, dr. Gál József tanár, helytörténész (1987-1994) tágította a lap tájékozódásának szemhatárát és bővítette szerzőinek körét, fontos tematikus összeállításokat hozott létre

Miután, 1994-ben, első főállású főszerkesztőként, pályázat útján e sorok írója került a folyóirat élére, a folytatás és a fokozatos megújulás programjának megvalósításába fogtunk. Folytatni elsősorban Pável Ágoston szellemi igényességét, minden értéket befogadó türelmét és a történelmi múltra szervesen építkező hagyományelvűségét, ugyanakkor mind formailag mind tartalmilag érdekesebbé tenni a lapot az olvasó számára. 1995-96-tól megújítottuk a rovatrendszert, külön helyet nyújtva például a jelenkori és a történeti tárgyú írásoknak, a közép-európai összefüggéseknek, a Szombathelyen nagy súlyú orvostudomány közleményeinek, a portréknak, a tudományos vagy a kulturális közéletet érintő esszéknek vagy éppen az egy-egy témakör markánsan egyéni értelmezését nyújtó írásoknak. A páveli lapszámok szemle-rovatához hasonló méretűre bővítettük ki Könyvszemle-rovatunkat (számonként akár 8-10 könyvet ismertetve), hogy az így betölthesse szerepét: a megyével kapcsolatos tudományos könyvtermés legalább hozzávetőleges áttekintését.

1996-tól használjuk a Kassai Ferenc tervezte új borítót és belső tipográfiát, 1997-től az addigi négy helyett évente hat számot bocsátunk ki, és ugyancsak 1997-től kétévenként, két ("humán" és természettudományos) kategóriában odaítéljük nívódíjunkat. 1999 elején elindítottuk honlapunkat a Világhálón (címe: web.axelero.hu/vasiszem, szerkesztője Tóth Attila), amely számonként 2-3-4 tanulmányt teljes terjedelmével ad közre, míg a többinek rezüméjét közli három (magyar, német, angol) nyelven.

Tartalmi tekintetben nehéz bármit is kiemelni az elmúlt tíz évből. Fontosak a korábban elhallgatott vagy nem eléggé értékelt jeles személyiségek - pl. Bogyay Tamás, br. Inkey Béla (geológus), borostyánkői Egán Ede, hg. Batthyány-Strattmann László, Mindszenty József, Bárdossy László, Lajos Iván, Józsa Péter és mások - portréját megrajzoló, vagy életének, tevékenységének egyes mozzanatait feltáró írások. Megemlítek két most futó, kiváló irodalomtörténeti sorozatot: Kovács Sándor Iván professzor "Dunán inneni" íróarcok című portréit és Lőcsei Péter Weöres-mozaikok című forrásközléseit. A legemlékezetesebbek talán a tematikus számok vagy rövidebb tematikus összeállítások voltak (bár szükségképpen háttérbe szorítják a különállóan megjelent, kitűnő írásokat). 1996-ban meghirdetett 56-os pályázatunk értékes forrásanyagot hozott felszínre, de millecentenáriumi vagy éppen a 2000-es millenniumi középkortörténeti számunkat is említhetném a történettudomány vidékéről, miként 1999-es természetvédelmi-madártani számunkat a természettudományok vagy éppen 2001-es Fettich Nándor-emlékszámunkat a régészet területéről. A történeti vizsgálódások mellett szeretnénk hangsúlyt vetni a régió, a megye vagy éppen a vasi megyeszékhely jelenét és jövőjét stratégiai szinten érintő témákra. Hogy erre szükség van, mutatja 1997-es ankétunk Szombathely regionális szerepéről, kulturális helyzetéről, továbbá azok az értékes, legtöbbször tanulmány-értékű hozzászólások, amelyeket felkérésünk nyomán 29 jeles vasi vagy idekötődő értelmiségi írt 2002-ben, miután közzé tettük a Szombathely mentálhigiénés állapotáról készített, megdöbbentő szociológiai tanulmányt. (Internetes honlapunk látogatottsága kb. az ötszörösére emelkedett nem sokkal azután, hogy valamennyi "mentálhigiénés" hozzászólást közzé tettük rajta!)

Szerkesztőbizottságunk, amely jelenleg nyolc, különböző tudományágakban jártas Vas megyei szakemberből áll, évente 2-4 alkalommal ülésezik, tanácsadó jelleggel. Részt vesz a legfontosabb döntésekben (például a nívódíj odaítélésében). Költségvetésünk túlnyomó részét a Vas Megyei Közgyűlés biztosítja, és ugyancsak a Közgyűlés választja meg ötévenként a főszerkesztőt. E sorok írójának harmadik megbízatása 2004 őszén kezdődött.

Több évtizedes szünet után 2003-ban újraindítottuk a Vasi Szemle Szerkesztőségének könyvkiadását. Különböző támogatások révén közrebocsátottuk szerkesztőbizottságunk legidősebb tagja, az idén 90 éves dr. Kuntár Lajos A véres Don című haditudósítói riportkönyvét. Az első ízben 1943-ban megjelent, de 1945-ben betiltott mű a történettudomány számára is hasznos, miközben a szélesebb olvasóközönség is jól fogadta. E sorok írása idején jön ki a nyomdából Balogh Lajos: Büki tájszótár című munkája, amelyet további kötetek követnek.

Könyvkiadásunk - miként egész tevékenységünk - célja (és a provincializmus elkerülésének biztosítéka), hogy úgy szolgáljuk szűkebb hazánk kultúráját, hogy tevékenységünk egyszersmind egész nemzetünk művelődésének is javára váljék.

Gyurácz Ferenc