Gondolatok egy elemi iskolai könyvről a magyar nyelv napján
Nyitólap > Savaria > Múzeumpedagógia > ONLINE > Gondolatok egy elemi iskolai könyvről a magyar nyelv napján
A magyar lakosságú településeken működő középszintű oktatási intézményekben már az 1820-as években elkezdődött a magyar nyelvű oktatás. Az elemi iskolákban a tanítás a település lakosságának anyanyelvén folyt. Az Eötvös József nevéhez köthető 1868. évi XXXVIII. törvénycikk 58. §-a értelmében: „Minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatást, amennyiben ez a nyelv a községben divatozó nyelvek egyike.” A magyar nyelv 1879-ben került be a népiskolák kötelező tantárgyai közé.
A két világháború közti oktatáspolitika az irredentizmus ápolását az iskolai nevelés kiemelten fontos feladatává tette. Kornis Gyula, vezető oktatáspolitikus 1921-ben így fogalmazott: „Iskoláink tantervében minden nemzeti tárgynak (magyar nyelv, történelem, irodalom, földrajz, gazdaságtan) csak egy tengely körül kell forognia: az integer Magyarország körül. Meg kell teremtenünk az irredentizmus leghatékonyabb pedagógiáját.” E pedagógiai cél jegyében íródtak a tankönyvek is.
Az elemi népiskolák I. osztályosai számára 1926-ban kiadott ábécéskönyvben például, az egyes betűkhöz kapcsolódó írásgyakorlatokban, gyakran előfordulnak elcsatolt nagyvárosaink nevei, az olvasmányokban pedig az igazságtalan országcsonkításra utaló, érzelmekre ható párbeszédek.
Feladat:
Lapozzuk át a csempeszkopácsi Pungor Zoltán Múzeum tulajdonában lévő „A magyar gyermek ábécéskönyve az elemi népiskolák I. osztálya számára” című, 1926-ban kiadott tankönyvet! Keressünk benne irredentizmusra utaló ábrákat, szövegeket!
Katt ide!
Tóth Kálmán
múzeumpedagógus