Nézőpontok - városi állatok a Szombathelyi Képtár környékén

Nézőpontok-mikrokozmosz
A Képtár környékén élő városi állatok
 
 Hallottátok már ezt a kifejezést, hogy urbanizálódott állatok?
 Miért jöttek közel az emberek lakóhelyeihez?
 Miért vigyázzunk rájuk?
 Ismerjétek meg őket !
 
Az urbanizáció folyamata a városok népességbeli és térbeli növekedését, valamint a városi életforma terjedését jelenti. Az urbanizáció hatására az eredeti, természetes környezettől eltérő táj formálódik, ezek a változások a természetes élőhelyek csökkenését és megszűnését is okozzák. Az urbanizált környezet számos kedvező lehetőséget is kínál, amelyet különböző állatfajok különböző mértékben tudnak „igénybe venni”. Előnyben vannak a leginkább alkalmazkodóképes fajok, melyek a legtágabb értelemben, sokrétűen képesek kihasználni a kínálkozó új alkalmakat.
Számos faj lakott területen való egyre gyakoribb előfordulását, megtelepülését tapasztalhatjuk. Nincs ez máshogy a Képtár és környékének esetében sem, számos állatfaj megfigyelhető a múzeumi tagintézmény területén is, mint például a nyest, a sarlósfecske, különböző méh- és denevérfajok, hogy néhányat említsünk a sok közül.
A Szombathelyi Képtár épülete az ókori Iseum romjai mellé épült. Maga az épület hatalmas világos felületével, egységes homlokzatával kiemelkedik a lakóházak tömegéből, meghatározva a városrész látványát és szerkezetét. Az Iseum és Képtár telke egy nagy terület. A környékbeli lakóházakban gondozott és elvadult kertek. Az utcákon parkoló autók tömegei.
 A Rákóczi utcából hosszú függőfolyosón sétálva jutunk fel a kiállítótérbe. A függőfolyosón szemlélődve nyári napokon a horizonton sarlósfecskék csapatai vadásznak rovarokra.
A sarlósfecske (Apus apus) a sarlósfecske-alakúak rendjébe tartozik, jellemzően kultúrakövető madár, vagyis ma már elsősorban az emberi településeken fészkel. Számára a magas épületek tulajdonképpen mesterséges sziklafalak. A hatalmas egységes épülethomlokzat kiváló költő- és élőhely számukra. Tudományos neve, az Apus, lábatlant jelent. Ez kicsi, fejletlen lábaira utal, melyek legfeljebb kapaszkodásra alkalmasak.
Naplemente után itt denevérek is cincognak, apró sárkányokként vadásznak a messziről látható, mozgó rovarfelhőkbe repülve. A denevérek alkotják az egyetlen olyan emlőscsoportot, amely aktív repülésre képes. A tavasz beköszöntével a rovarok aktivitása is fokozódik, ezzel egyidejűleg a denevérek is ébredeznek téli álmukból. Itt élnek az épületet borító mészkőlapok alatt és a környékbeli régi házak padlásain.
Sajnos számuk egyre csökken, hiába védett mind a 28 hazánkban élő fajuk.
Városi környezetben a rőt koraidenevérrel (Nyctalus noctula) találkozhatunk a leggyakrabban. A vörösbarna testszőrzetű, 6,9-8,2 cm testhosszúságú, robosztus testalkatú állat hazánkban nagyon elterjedt. A nála kisebb, 3,5-5 cm testhosszúságú közönséges törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus) szintén gyakori. Rendkívül alkalmazkodó, a hideget a többi denevérfaj közül a legjobban tűri.
A denevérek és fecskék elsődleges táplálékai a repülő rovarok. Számunkra és négylábú kedvenceink számára fertőző betegségeket terjesztő, elszaporodó szúnyogokat ők tizedelik, hozzájárulva a vérszívó rovarok által terjesztett betegségek visszaszorításához.   A szúnyogok által terjesztett, kutyákban halálos kórt okozó szívférgesség visszaszorításában a légi kémiai rovargyérítés betiltásával csak a denevérek és fecskék segítségére számíthatunk!
A Képtárral szemben, az öreg, védett platán koronájában baglyok fészkelnek, fiókáik síró hangja esténként a képtár bejáratánál kiválóan hallatszik. A belvárosban működő vendéglátóhelyek és lakóépületek szemetesei körül élelmet kereső rágcsálókon a platánon élő baglyok generációi nőttek nagyra.
Az épület Zrínyi utcai oldalán parkolnak a látogatók és dolgozók autói. Az autók motorháztetőin nyestek kicsi lábnyomai. A nyest (Martes foina) egy hazánkban gyakori kisragadozó. Természetes élőhelye helyett szívesen beköltözik a padlásokra, megtalál minden lyukat és üreget. Beköltözik az autók motorháztetője alá, megrágcsálja az autógumikat. Territoriális állat révén nehéz ellene a védekezés, mert ha megszokik egy helyet, onnan nehéz kiűzni. Igaz, vadásznak kártékony rágcsálókra, de kifosztják a költő madarak fészkeit és az emberek ételhulladékkal teli kukáit is előszeretettel dézsmálják.
A telek Mátyás király utcai oldalán bokros, cserjés területek szabdalják a fűvel telepített udvart. Madárdal, fészkek, fűben szétrágcsált dióhéjak jelzik minden évszakban, hogy madarak, rágcsálók élőhelyén járunk.
A borostyánnal átfuttatott kerítések, telepített levendula ágyások rovarok zengő csapatait vonzzák. Napfényes időben magunk is megleshetjük őket, hallgathatjuk muzsikájukat. A rovarok között sok méhféle, köztük a háziméhek és poszméhek is itt keresnek eledelt, hasznos lényeink ők, beporzók.
A háziméh (Apis mellifera) vagy a köznyelvben gyakran egyszerűen csak méh, államalkotó rovar, több tízezer egyede él együtt egy családban. Elsősorban az általa megtermelt mézért tartják, de számos egyéb terméke (propolisz, méhviasz, méhpempő) okán is már az ókorban széles körben elterjedt haszonállatként. A mérsékelt szélességi övben a háziméh a virágos növények fő beporzója.
A poszméhekett másnéven dongóméheknek is nevezik. Ez hangos, zümmögő-döngő repülésükre utal. A legnagyobb termetű méhek közé tartoznak. Fenyegető külsejük ellenére nem veszélyesek, erős fullánkjukat csak ritkán használják. Vaskos és tömött testüket rendszerint tarka szőrzet fedi. A háziméhekhez hasonlóan a poszméhek is jelentős beporzónak számítanak.
A beporzók egyedszámának növelésére a vad, és telepített virágzó növényeken kívül 2020-ban az Iseum udvarának napos déli kerítéséhez méhecskehotelt, rovar garázst telepítettünk, hogy utódaik neveléséhez helyet biztosítsunk nekik, így növelve esélyüket a túlélésre.
A sünfélék családjából hazánkban a keleti sün (Erinaceus roumanicus) fordul elő, szintén sokszor láthatjuk őt is a Képtár környékén. Éjszakai életmódot folytat. Tápláléka főként földigilisztákból és csigákból áll, de más kisebb állatokat is fogyaszt, a lehullott gyümölcsöket is szívesen megeszi. Veszély esetén összegömbölyödve szúrós tűpárnává változik, és útját csak akkor folytatja, ha újra biztonságban érzi magát. Mivel hazánkban ez az egyetlen sünfaj él, más emlőssel nagyon nehezen összetéveszthető, könnyen felismerhető faj.
Ezek az életképek a Képtár szerves részei. Az itt élő élőlények egymás nélkül nem létezhetnének, a Képtár telke és az épülete biztosít életteret számukra. A Képtár értük is van, ők pedig értünk emberekért. Összetartozunk.
 
Nézzétek meg kisfilmünket!

Bodorkós Orsolya
múzeumpedagógus, Szombathelyi Képtár

Zátonyi Kata
múzeumpedagógus, Vasi Múzeumi Látványtár