SAVARIA MÚZEUM

Szakmai beszámoló
a Nickről megvásárolt
fogadó berendezéséről és a fogadós házának a tárgyairól

A Vasi Múzeumfaluban megépítendő csehimindszenti fogadó, kocsma, mészárszék, fogadós lakás berendezéséhez használjuk fel a nicki fogadó és a fogadós lakásának berendezését. A fogadó a templom előtti domb lábánál állt. Helyét már az I. kataszteri térképen megtaláljuk, de akkor még két telken lakóházak és gazdasági épületek álltak és a falu tulajdonában voltak. Feltételezhető, hogy a mindenkori kovácsnak és a pásztornak adták ki ezeket. De már a 16. századi délnyugat-vasi (mai dél-burgenlandi) területek és a Balaton-felvidék között zajló bor- és gyümölcskereskedelem útvonala itt vezetett. Ennek főbb vasi állomásai voltak: Pinkamindszent, Körmend, Vasvár, Oszkó, Bérbaltavár.

A csehimindszenti fogadónál utcavonalba építették a kocsmát, s mellette külön terem is volt. A kocsmára merőleges szárnyon az épület kétsorossá vált: a konyha - szoba - vendégszoba - kamra mellett volt a mészárszék/tejüzem és a pincelejárat. (A kocsma alatti pince dongaboltozatos, a szoba alatti magasabb, poroszsüveg boltozatú.) A lakórészre merőleges szárnyon volt az istálló, ennek végében pedig árnyékszék és tyúkól. Az istállóval tompaszöget bezáró lábas kocsiszínnel kicsit a kerített házakra emlékeztet a csehimindszenti kocsma-fogadó. A csehimindszenti épületet 2002-ben bontottuk le, s szállítottuk a Vasi Múzeumfaluba. Ebbe kerülnek a Nickről megvásárolt tárgyak, amelyeket már 1987-ben szemeltünk ki a Vasi Múzeumfalu számára. Margit néni, aki öreglányként egyedül maradt a család tagjai közül a szülői házban hathatatlan volt. 2004-ben ismét felkerestük, hogy legalább a kocsma berendezését adja el múzeumunknak. Erre akkor sem volt hajlandó. 2007 elején Nagy Margit elhunyt, s a családját felkeresvén megnyugvással állapíthattuk meg, hogy a múzeum megvásárolhatja a tárgyak többségét.

A nicki anyag azért különleges, mert nemcsak a fogadó berendezését szereztük meg, hanem a fogadósok lakásának berendezését is. Ez pedig szinte teljes. Ráadásul a berendezéssel együtt a család életének feltárását könnyítő iratanyagok is a birtokunkba jutottak. A házassági szerződésektől kezdve a családi levelezésen át a vendéglővel kapcsolatos iratokig sok anyagot is kaptunk.
A kocsma berendezéséhez az asztalokon, padokon, székeken, borosüvegeken, poharakon, stb. túl a kármentő is tartozott, s ennek felépítésével a kor sajátos hangulatú kocsmáját mutathatjuk be. A vendégszoba lényegi berendezése - ágyak és stílusában azonos falitükör - is megvan.

A nicki tárgyegyüttes alapvetően a házban az 1940-es évekig használt tárgyakat képviseli. A fogadó államosításával - amely azzal is járt, hogy a kocsma helyén téeszirodát nyitottak - mintha megállt volna az idő ebben a házban. Csak néhány konyhai berendezés és újabb ruhadarabok jelentek meg a későbbi esztendőkben.

1907-ben Nagy Ferenc volt a vendéglős Nicken, Csehimindszenten pedig Ódor Ferenc.
1931-ben Nagy Béla és a Hangya Szövetkezet szerepel az italmérők, kocsmárosok, vendéglősök rovatban Nicken. Ugyanekkor a 20 hold feletti birtokosok listájában olvashatjuk Nagy Béla és Nagy Elek, a két testvér nevét, akik Ferenc fiai voltak.

A csehimindszenti vendéglős, Horváth József szegényparaszti családból küzdötte fel magát, s lett vállalkozó, olyan, aki a nehézségek idején vagy egyszerűen a több bevétel reményében mert váltani. 1931-ben így mutatták be: "Csipkereken született 1900-ban, vendéglőjét 1928-től vezeti. Vagyonát maga szerezte, birtokán általános gazdálkodást folytat. Két tejüzeme van: egy helyben, egy Mikosszéplakon; három éve selyemhernyó-tenyésztéssel foglalkozik. A Gazdák Bizt. Szöv.-nek körzeti képviselője, varrógép, mezőgazdasági gépek és jutaárukkal kereskedik. A háborúban 1918-tól teljesített szolgálatot és az olasz harctéren küzdött. Családjának több tagja küzdötte végig a háborút, három hősi halált halt, sokan sebesültek s fogságban voltak."
A vendéglősség mellett, amint olvashattuk, tejüzeme volt helyben és Mikosszéplakon, selyemhernyó-tenyésztésbe fogott, sőt, fával is kereskedett. "Muszáj vót valamit keresni, mer' abba' az időbe' a kocsma nem ment" - emlékezett vissza az 1929-1933 közötti időszakra, a nagy gazdasági világválság idejére.
A tizenkét gyermekes családból származó Horváth József 1928-ban 1300 pengőért vette bérbe a csehimindszenti kocsmát és a hozzátartozó 6 katasztrális hold szántót, meg a 630 négyszögöles kertet. Röviden megvette a kocsmát tulajdonosától, Pintér Ferenctől 12800 pengőért. Elmondása szerint a fogadó - Vasi Múzeumfaluba lebontott - épületét 1910 körül építette egy amerikás magyar, aki hamarosan Budapestre költözött, s ott vendéglőt nyitott.
A konyha és a szoba előtti kis helyiségben mészárszéket is vezetett a mindenkori kocsmáros, fogadós. (A mészárszék megvolt Nicken is.) De Horváth József az 1930-as években tejüzemet létesített a helyén. A tejet lefölözte, a másodtejet visszaadta a gazdának, a lefölözöttet pedig továbbította a központba.
Mind a csehimindszenti, mind a nicki vendéglő a 40-es évek végéig működött.

A nicki fogadó és a fogadós lakásának az anyagát a Savaria Múzeum Néprajzi Osztályán a 2007.2.1 - 104, valamint a 2008.1.1 - 631 alatti leltári számokon találhatók. Az iratanyagot a Savaria Múzeum Néprajzi Osztályának adattárában helyeztük el SNA 2240. szám alatt.

Dr. Horváth Sándor Ph.D.
néprajzkutató muzeológus